2005.03.16. - KwishGamersinfo előzetesA Gamersinfo is lehozott egy rövidke áttekintént a The Bard's Tale PC-s verziója megjelenésének örömére.(2005.03.15.) Az elmúlt év őszén kiadásra került az egyik legviccesebb konzol RPG, amivel valaha is játszottam (igazából a megjelenést árnyéba szorította az év egyik legnépszerűbb játékának megjelenése). Idén nyáron megjelenik a PC verzió is, s az InXile visszatért, hogy kissé fejlessze a játékmenetet. A játék alapfeltevése, hogy te, A Bárd (és egy kissé fajankó) egy hatalmas küldetésen van, hogy kiszabadítson egy toronyból egy gyönyörű hercegnőt. Utad során számtalan... számtalan mellékküldetést teljesíthetsz. A The Bard's Tale igazi élményét az adja, hogy kicsúfolja a klasszikus RPG elemeket. Egy példa erre az a "küldetés", amit a helyi kádár ad hősünknek. A lényeg az, hogy meglehetősen megnőtt a hordók iránti igény, mióta a Bárd megérkezett a városba, s hozzákezdett a hordók pusztításához. A kádár megegyezik a Bárddal, hogy egy bizonyos időponttól kezdődően minden egyes megsemmisített hordó miatt fizetni fog neki. A szinkron (Cary Elwes, Tony Jay, Peter Stramari) egyenesen szuper. A Bárdnak finoman szólva is van humorérzéke. A játék során a "kedves" és "undok" válaszokkal reagálhattok a különböző szituációkra. S ez az, ami igazán meghatározza a játékot - a humor. Nem csak a Bárd hangos röhögése, hanem a Narrátor is lenyűgöző (hacsak nem jobb), mivel szereti egyetértését kifejezni a Bárddal, s egyesül vele annak minden egyes halálakor. A konzol verzióban volt néhány olyan dolog, ami nem volt teljesen idegesítő, de ha másként készítik el, akkor még élvezetesebb lett volna a játék. Ezek azok a pontok, ahol az InXile visszatér, s elvégez néhány fejlesztést. Az egyik ilyen dolog, amit a konzolos játékosok észrevehetnek, hogy pl. a fák most átlátszóvá válnak, ha a karakter alájuk kerül. (A játék felülről-lefelé "top-down" nézőponttal bír.) A konzol verzióban könnyen megtörténhetett az emberrel, hogy besétált a fák alá, s a játékos semmit sem látott, mikor harcra került a sor. A harcot is feszesebbé tették egy kicsinyt. A konzol verzióban a támadás animációja egy kicsit bonyolult volt, mielőtt a karakter visszatérhetett volna a következő támadásához, vagy védekezéséhez. Nemcsak felgyorsították a támadások animációját, hanem meg is szakíthatja őket az ember egy védekezés kedvéért. Vége a nyomd-szét-a-patkányt típusú harcoknak, most már szükség lesz egy kis ügyességre is. Az InXile hallgatott a konzolos játékosokra, és kissé megnövelte a játék betanulási idejét is. Formálisan nincs igazi tréning, de a kezdő küldetéseket könnyebbé tették, könnyen megtanulható segítségükkel a rendszer és a menü rendszer bonyolultságát csökkentették (a billentyűzet már önmagában is segít ezen a dolgon). Ami korábban két menü megnyitásába és egy 10 másodperces animáció végignézésébe került, most elintézhető egyetlen gombnyomással és az animáció is fele olyan hosszú. Az egyik olyan dolog, amit a korábbi értékelésemben nem említettem meg, mivel meglehetősen lineáris játékot játszottam (és soha nem is kezdtem újra), hogy az ember nem igazán tud hibázni. Ha az embert elküldték egy küldetésre, amit aztán nem a várakozásoknak megfelelően teljesít, akkor ezzel megváltoztathatja a történet irányát. Ez igazán megnöveli a játék újrajátszhatóságának értékét, mivel visszatérhetsz, és megnézheted, hogy mi történik, ha az "a" függöny mögé nézel be a "b" függöny helyett (vagy ha véletlenül megölöd azt a karaktert, akire vigyáznod kellett volna). A The Bard's Tale továbbra is az egyik kedvenc konzol játékom lesz. És éppen ezért alig várom már a PC verziót. Sokkal szebb lesz a játék, kihasználva a PC erejét, s azok az elemek, s kijavítják és fejlesztik azokat a dolgokat, melyek nehézzé tették a konzol verziót. És bízzatok bennem, ha megtaláljátok Bodb Testvért, a kedves választ válasszátok... minden egyes alkalommal. Szerző: Ophelea Forrás: Gamersinfo |
